02. A papír és a lift

Nem kellett volna beleolvasnom.
Ami rajta állt, csak annyiba segített, hogy teljesen összezavart. A könnyeim egyre szaporábban jöttek ki a szemeimből.
Egy kérdés lebegett előttem 'Miért?'
Miért most és így tudom meg?
Miért velem van ez?
Miért? Miért? Miért és miért?
Minden hirtelen, gyorsan történt. Azt a pár sort amit elolvastam, nem tudtam felfogni.
Nehezen, de sikeresen összeszedtem magam, a könnyeimet letöröltem és a megfelelő dobozt, valamint azt a papírt amit találtam a kezembe vettem és lementem.
-Kicsim, te sírtál?-rohant hozzám 'anya' és a dobozt elvette a kezemből. Én csak undorodva néztem rá majd amikor újra üres lett a keze, oda adtam neki a papírt.
-Miért?-néztem rá majd újra előtörtek a könnyeim.
-Kicsim, figyelj...-kezdett el magyarázkodni. De mit is mondhatna? Mi a magyarázat arra, hogy 17 évig abban a hitben éltem, hogy ő az anyám? És, hogy az apám is az aki?
-Ne magyarázkodj, mondd el kik az igazi szüleim, most, azonnal.-mondtam komolyan, mire ő gy 'nem'-et mondott.-Várj, tudod mit? Kussolj, ne mondd el, hisz az neked jól megy.-vágtam a szavakat hozzá, majd felrohantam a szobámba. Összepakoltam egy pár cuccomat, eltettem a fontosabb dolgaimat, majd sietősen lerohantam a bejáratni ajtóig.
-Hova mész?-nézett rám "anya".
-Nem tudom, de itt, pont veled nem maradok.-mondtam majd elrohantam. Nem tudtam hova menjek, nem ismerek itt semmit.
A városban kezdtem el kóborolni, reménykedve, hogy találok egy szállodát. Viszont bejártam London egy kisebb részét, de nem találtam.
Idegesen kezdtem el gondolkodni, hogy mit tegyek, amikor megpillantottam az egyik most nyílt szállodának  a reklámozó tábláját.
Megfigyeltem a címet, majd megkérdeztem egy járókelőt hogy merre is van az a szálloda.
Elmondta, s mint kiderült pár saroknyira van.
Sietősen arra indultam, majd mikor megérkeztem bementem rögtön és a kassza felé álló sorba álltam be.
Hál' égnek csak két ember volt előttem.
Mikor sikeresen sorra kerültem, kivettem a 183. szobát, majd a lifthez mentem.
Megnyomtam a gombot a lift mellett és vártam, hogy megérkezzen. Egy srác szállt be velem, majd megindult a szállító eszköz.
Viszont szinte azonnal is megállt.
-Fenébe, már megint!-morgott fel mérgesen a mellettem álló srác, majd leült a földre.-Nem ülsz le? Órákat kell várni megint szerintem.
Én csak halkan leültem majd  a kezeimet kezdtem el nézni. Éreztem ahogy engem bámul.
-Luke vagyok.-mondta, mire ránéztem.
-Jessica.-mosolyodtam halványan el. Jobban megnézve, nem is néz ki ez a Luke rosszul. Sőt..
-Mit keresel itt ilyenkor, egyedül Jessica?-nézett mélyen a szemembe.
-Hosszú történet.-vágtam rá gyorsan.
-Szerintem van elég időnk.-nevetett fel.-Na, mondd, érdekel.
-Rendben.-egyeztem bele, majd belekezdtem.-Ma költöztünk ide, és pakoltuk a dobozokat. Én találtam egy örökbe fogadási papírt, és mint kiderült, engem fogadtak örökbe. Teljesen kiborultam, szerintem normálisan  is. 17 évig azt hittem, hogy akikkel élek, ők a szüleim, de nem.. Nekem teljesen más a családom, de nem tudom kik azok. Azt hittem ha eljövök otthonról, rájövök valamire. De semmi se történt, max. annyi, hogy eltévedtem, de nem izgat engem nagyon..
-Úristen, hát ez..szar lehet..-mondta halkan, majd együtt érzően (?) pillantott rám.-És anyukádat nem kérdezted, hogy kik a szüleid?
-De. Viszont nem vártam meg a választ, hanem még hozzá tettem, hogy kussoljon mint eddig, mert ő ebben a jó.-hajtottam le a fejemet.
-Értem. De lehet elmondta volna, szerintem vissza kellene menned hozzá ezt megbeszélni.-mosolygott rám.-Talán elmond mindent.
-Tudom, de már nem tudom igazat vagy hazugságot mondd-e...-mondtam halkan majd éreztem, ahogy egy kéz átkarol.-Te hogyhogy itt vagy ilyenkor?
-Srácokkal utazóban vagyunk itt.-adta a választ.-Jövő héten megyünk haza Ausztráliába.-mondta mosolyogva.
-Oh, az jó.-néztem a szemeibe. Éreztem ahogy egyre közelebb hajol hozzám.
A lift elkezdett indulni hirtelen.
Gyorsan felálltam, mire ő is ezt tette. Csöndben vártuk, még megérkezünk a 6. emeletre.
-Figyelj, a 190-es szobába vagyok, ha van kedved gyere át, szívesen megismernélek jobban.-kacsintott rám, majd kiszállt a liftből. Én csak elmosolyodva mentem a szobám felé.

01. Bevezetés

-Jessica, hol vannak a dobozok a sok papírral?-nézett rám anyu kicsit megijedve. Hát igen, dobozok. Idén már vagy ezredjére költözködünk. Nem is értem mire jó ez anyunak, folyton amikor épp összebarátkozok valakivel, rögtön pakolja a bőröndöket. Nem is ismerek velem egy korúakat, hisz' se unokatesóm, se testvérem nincs, és akkor a barátokról ne is beszéljünk.
-Padláson.-válaszoltam gyorsan majd az új szobámba futottam. Ugyanaz volt, mnt az eddigi összes szobám. Ugyanazok a bútorok, dobozok.
Az ablakhoz gyalogoltam, és kinéztem. Pár szomszéd kint teázott, de velem egy korut nem láttam.
-Jessica!-hallottam meg megint anyám hangját, olyan "jajj ez már megint mit akar" sóhaj jött ki belőlem majd lementem a konyhába ahol anyu volt.
-Tessék?-néztem rá egy hamis mosollyal.
-Fent hagytam az egyik papíros dobozt a padláson, kérlek hozd le.-mondta, miközben szemembe nézett és válasz nékül padlásra siettem.
Két doboz volt ott papírokkal, gondolom ő azt kérte, amelyikben a munkájához szükséges papírok vannak, így legugoltam a közelebb esődobozhoz, és megnéztem milyen papír van a tetején.
Igen, megvan ebben van a munkája. Felemeltem és leakartam vinni, de megbotlottam az ajtó mellett lévő kisládában, aminek köszönhetően a földreestem.
Hál' istennek semmi bajom se esett, felálltam összeszedtem mindent ami kiesett a dobozból, majd egy érdekes papír került a kezem közé, amit nem bírtam ki, beleolvastam. Bárcsak ne tettem volna meg..